Back stage Bonjour Szalon: egy nagyon személyes történet Amikor a lányomnak keressük a menyasszonyi ruháját, aki szinte a szalonban nőtt fel…”



Az esküvői ruha kiválasztása az én lányomnak könnyebb is volt, meg nehezebb is – meséli Páhn Éva, a BONJOUR SZALON tulajdonosa.  – Mi volt a könnyebbség benne? Laura kiskora óta besegít a szalon vezetésébe, mindig ott, ahol éppen szükség volt rá. Már tízévesen szórólapot szerkesztett, a divatbemutatókra zenéket vágott össze, kiállításokra járt velünk. a ruhák kiválogatásában évek óta részt vesz, sőt, amikor megérkezik egy új ruha, azonnal kibontja és felpróbálja.  
Ahogy nőt, egyre több feladata lett, egyetemi tanulmányai mellett is számíthattunk rá. Egyre nélkülözhetetlenebbé vált, remek „szeme” van, kifinomult stílusérzékével előre látja, mi lesz a divat. Ennek ellenére, amikor kitűztük az esküvő napját (3 hónapot hagytunk a készülődésre), kitört a PÁ(H)NIK!

 – Anya, mit fogok felvenni? –kérdezte Laura a sok gyönyörű ruha között a szalonban.
 Jót nevettünk ezen, nyilván találunk valami ruhát…
Hogy ne legyen kivételezés, kért szépen egy időpontot, szinte bejelentkezett, azzal, hogy a többi menyasszonyhoz hasonlóan egy óra alatt neki is meg kell találni a ruháját! Ráadásul előnyben is van, jegyezte meg, hiszen ismeri a teljes kollekciót. De hát épp ez okozta a nehézséget: gondolkodjunk az új kollekcióban, vagy valamelyik topruhában? Végül arra jutott, kihasználja kivételes helyzetét, olyan kreációt szeretne, amilyen nem volt még az országban, ő viseli először. Nyilván meg akart felelni annak az elvárásnak is, hogy mégiscsak régóta ismert szalonunk van.
    Érdekes volt figyelni, anyaként is: sokkal kritikusabb volt magával, mint hittem. Már az elején megbeszéltük, őszintén megmondom én is, mit gondolok, nem csak könnyes szemmel figyelem, meghatódva, hogy mindegyikben milyen szép! Így vált a  könnyűnek hitt kérdés nehézzé nekem is, igen: ne legyek se elfogult, se túl kritikus, próbáljak őszinte véleményt mondani anélkül, hogy „beleszólásnak” tűnne…

AZ ELSŐ NÁSZAJÁNDÉK,
ÉS A KÉT RUHA

A végső megoldás elég összetett lett – ahhoz képest, hogy nagyon le akartuk egyszerűsíteni… Volt „szerelem ruhánk” a szalonban, egy közös kedvenc, amit el tudtunk képzelni, de ezen kívül amerikai partnerünk, a Justin Alexander honlapján (www.justinalexander.com) is talált Laura egy olyat, ami álmai ruhájává vált. Megírtuk a partnerünknek, férjhez megy a „kislányom” és megrendeltük a kreációt. Tizenötéves remek partneri kapcsolatban vagyunk Justinékkal, személyesen ismerjük egymást az esseni és düsseldorfi kiállításokról, ahova a Laurával együtt járunk ki évek óta, hogy ott megvásároljuk az új ruhákat. Szóval, a ruha megérkezett… Csodálatosan megható gesztusként azonban ajándékba kaptuk a cégtől. Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ilyen embereknek lehetünk a partnerei, és baráti szeretettel vesznek körül évek óta. Az álomruha megérkezésekor a család nőtagjait – nagymamát, unokatestvéreket és anyukájukat –  elhívtuk és ők is áldásukat adták mindkét ruhára. Mert, ugye, kinek legyen két ruhája, ha nem egy szalonos lányának?
Egyik ruha a szertartáson és a fotózáson, másik pedig a mulatságban volt a menyasszonyon.

ANYÓSSÁ VÁLOK,
A VEJEM PEDIG ÚRIEMBER!

A vőlegény öltönyének kiválasztásán hárman voltunk, az ifjú pár – és én, most anyós szerepben. Az első pillanatban kiderült, mindhárman mást gondoltunk ki, így megbeszéltük, nyitott lesz mindenki, mert csak az lesz a jó választás, ami mindhármunknak tetszik! Gyurikánk felvette az első vintage stílusú Manzetti öltönyt, ráadtam a teljes szettet és…:
– Sose veszek fel csokornyakkendőt, na jó, a kedvedért megpróbálom… – jegyezte meg nehézkesen, és amikor meglátta magát a tükörben, már mosolygott, a cipőt, övet is felpróbálta és utána azt kérdezte nevetve:
– Alhatok ebben?
Meglepetésünkre azóta is szívesen felveszi, ha elmennek valahova, alkalomra. Nagy öröm a fiúkkal (is) dolgozni, szeretem azt a pillanatot, amikor meglátják magukat úriemberként a tükörben!

MI AZ, AMI
A LEGMEGHATÓBB?
A VENDÉGKÖNYV–SZERŰ
FILMECSKE

Számunkra az esküvőnek már mindennapos dologgá kellett volna válnia, mégsem az. Ez az esemény különleges kapcsolódás a szeretteinkkel, sok szeretetet, szépet és jót kaptunk a családtól, barátoktól ezen a napon, most is érzem, amikor a képeket nézem. A másik örömanyával összefogva készíttettünk a fiataloknak egy kisfilmet, amihez mindenki küldött egy rövidke videót, jókívánsággal, vagy kedves sztorival, üzenettel, viccesen vagy épp sírva. Így létrejött egy vendégkönyv-szerű filmecske. Ezt előző este megnézte a lányom és a vőlegénye, könnyek közepette, persze, hisz’ már ebből látták, mindenki szeretettel készül és várja az esküvőjüket.


A szertartás a Dunaparton, Százhalombattán volt, itt élünk, csodás környezetben. A legmeghatóbb része az esküvőnek egy- egy baráti gesztus volt. Például Némedi – Varga Tímea színésznőtől, aki menyasszonyunk is volt korábban, azóta lettünk barátok. Amikor Timinek elárultam, Laura férjhez megy, esküvőt tartunk:
– Jövök és mondok verset – és kérnem sem kellett. Csodálatos verseket mondott a szertartás részeként, mindenki szeme könnybe lábadt. 

A másik csoda a vőlegényt érte. Kicsi kora óta tubázik a Sóskuti Ifjúsági Fúvószenekarban, és ahogy térültünk, fordultunk a Dunaparton, azt vettük észre, meglepte őt a zenekar, beálltak a fák alá ünnepi ruhájukban és ők játszották a bevonuló zenéket.

A tökéletesen finom vacsora és buli a Halászcsárdában volt, ahol családtagként szerettek minket.

“A MÁSIK ” MENYASSZONYI RUHA, A KÖZÖS KEDVENC

Az esküvő szinte minden szolgáltatója amúgy a rokonaink, barátaink közül került ki, szeretettel adták profizmusukat. Nagy Zalán Ceremóniamester egész éjjel hatalmas lelkesedéssel vezényelte az esküvőt, Páhn Lídia Esküvői torta, Páhn Adél szempilla, Csengery Beatrix mester fodrász és mestersminkes is velünk volt szakértelmével, Baja Judit pedig a dekorációt készítette. Az egész esküvő stílusos, meghitt és jóhangulatú volt szeretetteljes odafigyelésüktől, mindenkinek ilyet kívánunk!