Akkor marad a menyasszonyi ruha kölcsönző?

Megértettem a lányom dilemmáját, szándékait, érzéseit, de muszáj volt erről beszélgetnem vele, hogy valaki tárgyilagosan közelítse meg a dolgokat.
– Figyelj drágám! Tökéletesen megértem, amit mondasz, de gondolkodjunk együtt. Abból még baj nem lehet.
– Jó, mama! Gondolkodjunk. Tudom, hogy te úgyis a menyasszonyi ruha kölcsönző mellett akarsz érvelni. Nem?
– De. És azt is megmondom, hogy miért. Tudom, hogy te nem nézegeted ezeket a honlapokat, bár meglep, de ez más tészta. Szóval…
– De állandóan bújom a divatlapokat, hogy tudjak valamit választani! – vágott közbe – és egyébként is, még van nyolc hónapunk az esküvőig. Addig még annyi új dolog jöhet!
– Szóval ott tartottam, hogy értem amit mondasz, de ha állandóan közbevágsz, akkor nem tudom elmondani, hogy mit találtam. Nem kell feltétlenül bérelnünk a ruhát.

Akkor most ez kölcsönző vagy nem?

• Na, ezt nem értem. Hát nem az a neve, hogy menyasszonyi ruha kölcsönző?
• De, a neve az. De egy menyasszonyi ruha kölcsönző, legalábbis amit én kiválasztottam, az nemcsak kölcsönöz, a ruhákat meg is lehet venni.
• Tényleg?
• Igen, tényleg. Szerintem a generációdban te vagy az egyetlen, aki nem az interneten tájékozódik. Nem bántásként mondtam, de ha én mennék férjhez, és most lennék ennyi idős, már legalább a kétszázadik menyasszonyi ruha kölcsönző honlapján lennék túl!
• De mama! Ne nyaggass már ezzel! Nézegetem én a netet, de nem szeretem! Még insta fiókom sincs!
• Jól van szívem, erre vannak a modern anyukák, akiknek még idejük is van a menyasszonyi ruha kölcsönző honlapok között keresgélni.
• És mit találtál?
• Kinéztem a Bonjour Szalont. Elképesztően szép ruhakölteményeik vannak, és valóban meg is vehetjük, amelyiket szeretnéd. Ha neked az az álmod, hogy a kislányod viselje majdan, ám legyen.
• De jó fej vagy! Köszönöm! – ugrott a nyakamba – és mikor megyünk oda megnézegetni a ruhákat?
• Már egyeztettem a szalon tulajdonosával, holnap mehetünk is, ha neked jó.
• Mindent programot lemondok! Menjünk!