Mindenképpen egy menyasszonyi ruha kölcsönző lesz a megoldás

Férjhez megy a lányom! Istenem! Néhány éve még az óvodába kísértem, most meg készülünk az esküvőre. De ez biztos sokak számára ismerős érzés.
Sokat beszélgettünk már arról – tulajdonképpen már kislány korában is, mert nagyon érdekelte a téma – hogy milyen menyasszonyi ruhában szeretne férjhez menni. Állandóan a katalógusokat bújta, és nekem is végig kellett néznem valamennyi ruhakölteményt. Persze akkor a menyasszonyi ruha kölcsönző még nem került szóba, most viszont aktuális lett a téma.
Bár ő még hezitál, hogy egy menyasszonyi ruha kölcsönző legyen a cél, vagy készíttessünk valamelyik szalonban egy ruhát. Amit igazából én nem értek, mert van olyan menyasszonyi ruha kölcsönző, ahol meg is vehetjük a ruhát, nemcsak bérelni lehet. Én is nézegettem ilyen szalonokat, meg is akadt a szemem a Bonjour Szalonon. A következő lépés az lesz, hogy a lányommal együtt nézem át a lehetőségeket, de mindenképpen ezt fogom preferálni.

Nagyon boldog vagyok kislányom, beszélgessünk egy kicsit!

• Örülök mama, hogy boldog vagy, de miről szeretnél beszélgetni?
• Arról drágám, hogy van egy menyasszonyi ruha kölcsönző, amit meg kellene néznünk. Azt kérted, hogy segítsek kiválasztani a ruhádat, de azt hiszem ehhez te is kellesz! – nevettem el magam
• Én is úgy gondolom. De nem úgy volt, hogy valahol megcsináltatjuk a ruhát, és nem a menyasszonyi ruha kölcsönzőket nézegetjük?
• Igen, beszéltünk róla, de el kellene dönteni, hogy mit szeretnél kezdeni a ruhával, ha vége lesz az esküvőnek?
• Hogyhogy mit szeretnék kezdeni vele? Berakom a szekrénybe, és jó lesz majd a lányomnak. Ha már én nem kaptam meg tőled ezt a lehetőséget! – mondta szemrehányóan.
• Édes kicsi lányom! Nekünk nem volt lehetőségünk egy saját ruhát csináltatni. Szegények voltunk, mint a templom egere. És annak idején még menyasszonyi ruha kölcsönző sem volt ennyi, nem is beszélve a választékról. Helyesbítek! Választék volt, csak olyan nem akadt sok, ami nekem is tetszett. Szóval örültem, hogy a bérleti díjat ki tudtuk fizetni.
• Jó! Bocsáss meg mama! Nem akartalak megbántani! Csak én úgy elképzeltem, hogy majd az én kislányom is abban megy férjhez, amit én viseltem.

Folytatjuk…